Sziasztok! Egy csomó feladatom volt erre a hétre, úgyhogy számíthattok 1-2 bejegyzésre hétvégéig is. :)
Az egyik ilyen volt, hogy be kellett mutatnom az eddigi legkreatívabb munkámat. Nekem erre a ceruzatartóra esett a választásom, bár a fotó eléggé kis gagyi róla. Fotográfusokkal is haverkodnom kéne, akik befotóznának nekem dolgokat...
 Szóval ennek a tárgynak a meghökkentés a célja, mert mégis ki tartaná az íróeszközeit egy lábfej alakú ceruzatartóban? (Én, de ez részletkérdés.) Emlékeztek még az általános iskolás rajzórákra? Amikor agyagozni kellett? Hát én rettentően utáltam! Folyton hülye hamutartókat meg köcsögöket meg jóég tudja miket kellett gyártani, amik rém hülyén néztek ki ha kiégette az ember, ha nem. Utána meg nagy boldogan oda kellett adni anyukának Anyák napjára, ő meg eljátszotta, hogy örül, és a szerencsétlen csorba kancsó azóta is ott figyel az egyik könyvespolc sarkában, lehetőleg minél kevésbé észrevehetően.
 Rajz érettségi előtt a tanárom újból előhozta ezt a témát, merthogy valamilyen tárgyat is jó lett volna bemutatni a kedves bizottságnak. Tehát elkezdtem gondolkodni, hogy hogy lehetne utálatomat legjobban kifejezni a sündisznó-ceruzatartók és társaik iránt. Végül egy olyan tárgyat hoztam létre, aminek alapvetően semmi köze sincs az agyag használati tárgyakhoz, mégis el tudja látni ezt a funkciót. 
Ti szerettétek a rajzórákat?

Elgondolkodtató a kérdés, hogy vajon mi a külömbség a között, amit mások gondolnak rólad, és a között amit saját magad gondolsz magadról. Lehet hogy a számodra fontos dolgok, amik tulajdonképpen a jellemed határozzák meg, mások számára nem is olyan egyértelműek. És lehet, hogy amit te nem veszel észre magadon, az mások számára megkülönböztető jegy.

Nekem például sokan mondják, hogy van egy kis ázsiai beütése az arcomnak. Sőt, néztek már ázsiainak. Nekem ez sosem jutott volna eszembe, ha a tükörbe nézek. Viszont most, hogy megpróbáltam minél pontosabb önarcképet készíteni magamról tényleg feltűnt egy kis kínai beütés. (Azért leszögezném, senki sem ázsiai a családban..)

Egy szubjektív kép magadról sokkal egyszerűbb. Ki más ismerne a legjobban, ha nem saját magad? Lehet, hogy néha szar társaság, de asszem nincs más választásunk, jobb, ha megtanuljuk szeretni.
Egy ilyen képbe már minden belefér (akár ez is :D). Igyekeztem minden számomra fontos jellemzőmet beletenni, persze sok minden nem teljesen egyértelmű. ;)

Ígértem már egy ilyen bejegyzést. Remélem érdekes lesz számotokra, őszintén szólva most elbizonytalanodtam egy kicsit. Na de lényeg a lényeg, írnék pár sort a tantárgyaimról, mi micsoda, jó e, meg ilyenek.

Sziasztok! Lassan túlvagyok/-unk a suli első hetén, és szépen lassan a lakásban is kezd a helyén lenni minden. Már tényleg csak pár doboz van hátra. Más téma, hogy hétvégén megint mindent feltúrnak a festők, és kezdődik minden előről...

Egyenlőre nincs sok mesélnivalóm. Ha vége lesz a hétnek, szeretnék írni a tantárgyaimról, meg hogy miket fogok csinálni ebben a félévben. Sok plusszfeladatot kapunk, amiket otthon meg kell csinálni, majd ezekről is mindig posztolom a végeredményt. Most csak két tanulmányrajzzal szolgálhatok. Ez a mai napom termése, amit a Klasszikus művészeti tanulmányok című órámon csináltam. Igen fennkölt neve ellenére sima rajzórát képzeljetek el. Őszintén szólva igen unalmas volt, mert magunktól kellett rajzolni segítség nélkül, hogy rajztudás alapján két csoportba lehessen szétszedni az embereket. 

Legközelebb reményeim szerint kicsit érdekesebb dolgokat is mutatni tudok. ;)

Ha tágabb értelemben akarnék fogalmazni, nekem a fősuli a felvételivel kezdődött. Az első körben be kellett mutatnom egy minimum 10 oldalból álló mappát. Most ezt szeretném megmutatni nektek egyrészt, mert ez egy rajzos oldal, másrészt mert szeretnék segíteni egy kicsit azoknak, akik még ezen a szakon gondolkodnak. Mert sajnos ide nem csak rajzolni kell tudni...